joIe. 2.
विण्मूत्रादिभृतं क्षुधादिविलसद्दुःखाखुभिश्छिद्रितम्
चेदेतत्तदपि स्थिरं शुचितरं मूढो जनो मन्यते
taras AdinA dukhorUp undaraDAo dvArA karavAmAn AvelA chhidrothI sanyukta chhe, te
kleshayukta sharIrarUpI jhumpaDI jyAre pote ja ghaDapaNarUpI agnithI gherAI jAy chhe tyAre
paN A mUrkha prANI tene sthir ane atishay pavitra mAne chhe. 3.
दुर्वाताहतवारिवाहस
तस्मादेतदुपप्लवाप्तिविषये शोकेन किं किं मुदा
vAdaLAo samAn jot jotAmAn ja vilIn thaI jAy chhe; tathA indriyaviShayajanya sukh
sadAy kAmonmatta strInA kaTAkSho samAn chanchaL chhe. A kAraNe A badhAnA nAshamAn
shokathI ane temanI prAptinA viShayamAn harShathI shun prayojan chhe? kAI paN nahi.
abhiprAy e chhe ke jo sharIr, dhan-sampatti, strI ane putra Adi samasta chetan-achetan
padArtha svabhAvathI ja asthir chhe to vivekI manuShyoe temanA sanyogamAn harSha ane
viyogamAn shok na karavo joIe. 4.