जो हि सुदेण विजाणदि अप्पाणं जाणगं सहावेण । तं सुयकेवलिमिसिणो भणंति लोगप्पदीवयरा ।।३३।।
गाथापञ्चकं गतम् । अथ यथा निरावरणसकलव्यक्तिलक्षणेन केवलज्ञानेनात्मपरिज्ञानं भवति तथा
सावरणैकदेशव्यक्तिलक्षणेन केवलज्ञानोत्पत्तिबीजभूतेन स्वसंवेदनज्ञानरूपभावश्रुतेनाप्यात्मपरिज्ञानं भवतीति निश्चिनोति । अथवा द्वितीयपातनिका --यथा केवलज्ञानं प्रमाणं भवति तथा केवल- ज्ञानप्रणीतपदार्थप्रकाशकं श्रुतज्ञानमपि परोक्षप्रमाणं भवतीति पातनिकाद्वयं मनसि धृत्वा सूत्रमिदं प्रतिपादयति ---जो यः कर्ता हि स्फु टं सुदेण निर्विकारस्वसंवित्तिरूपभावश्रुतपरिणामेन विजाणदि
hovAthI temanun gnAn ek gneyamAnthI bIjAmAn ne bIjAmAnthI trIjAmAn palaTAtun nathI tem ja temane kAI jANavAnun bAkI nahi hovAthI koi visheSh gneyAkArane jANavA pratye paN temanun gnAn vaLatun nathI; e rIte paN teo parathI taddan bhinna chhe. (jo jIvanI jANanakriyA palaTo khAtI hoy to ja tene vikalpa — paranimittak rAgadveSh hoI shake ane to ja eTalo paradravya sAtheno sambandh kahevAy. parantu kevaLIbhagavAnanI gnaptine to parivartan – palaTo nathI tethI teo parathI atyant bhinna chhe.) A rIte kevaLagnAnaprApta AtmA parathI atyant bhinna hovAthI ane darek AtmA svabhAve kevaLIbhagavAn jevo ja hovAthI, nishchayathI darek AtmA parathI bhinna chhe em siddha thayun. 32.
have kevaLagnAnIne ane shrutagnAnIne avisheShapaNe darshAvIne visheSh AkAnkShAnA kShobhane kShay kare chhe (arthAt kevaLagnAnImAn ane shrutagnAnImAn taphAvat nathI em darshAvIne vadhAre jANavAnI ichchhAnA kShobhane naShTa kare chhe) —
anvayArtha — [यः हि] je kharekhar [श्रुतेन] shrutagnAn vaDe [स्वभावेन ज्ञायकं] svabhAvathI gnAyak (arthAt gnAyakasvabhAv) [आत्मानं] AtmAne [विजानाति] jANe chhe, [तं] tene [लोकप्रदीपकराः] lokanA prakAshak [ऋषयः] RIShshvaro [श्रुतकेवलिनं भणन्ति] shrutakevaLI kahe chhe.