asharaNAnuprekShA ]
[ 17
एवं पश्यन् अपि अलु ग्रहभूतपिशाचयोगिनीजक्षम् ।
शरणं मन्यते मूढः सुगाढमिथ्यात्वभावात् ।।२७।।
artha — e pramANe pUrvokta prakArathI asharaNatA pratyakSha dekhavA
chhatAn paN mUDh manuShya, tIvra mithyAtvabhAvathI sUryAdi grah, bhUt, vyantar,
pishAch, jogaNI, chanDikAdik ane maNibhadrAdik yakShonun sharaN mAne chhe.
bhAvArtha — A prANI pratyakSha jANe chhe ke maraNathI koI paN
rakShaN karavAvALun nathI chhatAn e, grahAdikamAn sharaNapaNun kalpe chhe; e badhun
tIvra mithyAtvanA udayanun mAhAtmya chhe.
have, maraN thAy chhe te AyunA kShayathI ja thAy chhe em kahe chhe —
आउक्खएण मरणं आउं दाउं ण सक्कदे को वि ।
तम्हा देविंदो वि य मरणाउ ण रक्खदे को वि ।।२८।।
आयुःक्षयेण मरणं आयुः दातुं न शक्नोति कः अपि ।
तस्मात् देवेन्द्रः अपि च मरणात् न रक्षति कः अपि ।।२८।।
artha — AyukarmanA kShayathI maraN thAy chhe. vaLI e Ayukarma
koIne koI paN ApavA samartha nathI, mATe devono indra paN maraNathI
bachAvI shakato nathI.
bhAvArtha — Ayu pUrNa thavAthI maraN thAy chhe ane e Ayu
koI paN koIne paN ApavA samartha nathI; to pachhI rakShaN karavAvALo
koN chhe? te vichAro.
have e ja arthane draDh kare chhe —
अप्पाणं पि चवंतं जइ सक्कदि रक्खिदुं सुरिंदो वि ।
तो किं छंडदि सग्गं सव्वुत्तमभोयसंजुत्तं ।।२९।।
आत्मानं अपि च्यवन्तं यदि शक्नोति रक्षितुं सुरेन्द्रः अपि ।
तत् किं त्यजति स्वर्गं सर्वोत्तमभोगसंयुक्तम् ।।२९।।