lakShaN chhe; evI ekatvabhAvanArUpe pariNamelA A jIvane nishchayanayathI — (1)
sahajAnandasukhAdi anantaguNanA AdhArabhUt kevaLagnAn ja ek sahaj sharIr chhe; sharIr
eTale shun? svarUp; sAt dhAtumay audArik sharIr nahi; (2) tevI ja rIte Arta ane
raudrarUp durdhyAnathI vilakShaN paramasAmAyik jenun lakShaN (svarUp) chhe; evI ekatvabhAvanArUpe
pariNamel nijAtmatattva ja ek sadA shAshvat, param hitakArI, paramabandhu chhe, vinashvar ane
ahitakArI putra, strI Adi nahi; (3) te ja rIte param – upekShAsanyam jenun lakShaN chhe;
evI ekatvabhAvanA sahit svashuddhAtmapadArtha ek ja avinAshI ane hitakArI param artha
chhe, suvarNa Adi artha nahi. (4) tevI ja rIte nirvikalpa samAdhithI utpanna thato nirvikAr
paramAnand jenun lakShaN chhe, evA anAkuLapaNArUp svabhAvavALun Atmasukh ja ek sukh chhe,
AkuLatAnun utpAdak indriyasukh nahi.
shankA — A (1) sharIr, (2) sagAno, (3) suvarNAdi artha ane (4) indriy-
sukh vagere jIvanAn nishchayathI nathI, em kem kahyun? samAdhAna — kAraN ke maraN vakhate
jIv ekalo ja bIjI gatimAn jAy chhe, sharIr vagere jIvanI sAthe jatAn nathI. tathA jyAre
jIv rogathI gherAI jAy chhe, tyAre viShay – kaShAyAdi durdhyAnathI rahit nij shuddhAtmA ja
sahAyak thAy chhe. shankA — te kevI rIte sahAyak thAy chhe? uttara — jo jIvanun A
chhellun sharIr hoy, to kevaLagnAnAdinI pragaTatArUp mokShamAn laI jAy chhe ane jo chhellun
sharIr na hoy, to te sansAranI sthiti ghaTADIne devendrAdi sambandhI puNyanun sukh ApIne
जीवस्य निश्चयनयेन सहजानन्दसुखाद्यनन्तगुणाधारभूतं केवलज्ञानमेवैकं सहजं शरीरम् । शरीरं
कोऽर्थः ? स्वरूपं, न च सप्तधातुमयौदारिकशरीरम् । तथैवार्त्तरौद्रदुर्ध्यानविलक्षणपरमसामायिक-
लक्षणैकत्वभावनापरिणतं निजात्मतत्त्वमेवैकं सदा शाश्वतं परमहितकारी परमोबन्धु, न च
विनश्वराहितकारी पुत्रकलत्रादि । तेनैव प्रकारेण परमोपेक्षासंयमलक्षणैकत्वभावनासहितः
स्वशुद्धात्मपदार्थ एक एवाविनश्वरहितकारी परमोऽर्थः, न च सुवर्णाद्यर्थः । तथैव
निर्विकल्पसमाधिसमुत्पन्ननिर्विकारपरमानन्दैकलक्षणानाकुलत्वस्वभावात्मसुखमेवैकं सुख न
चाकुलत्वोत्पादकेन्द्रियसुखमिति । कस्मादिदं देहबन्धुजनसुवर्णाद्यर्थेन्द्रियसुखादिकं जीवस्य
निश्चयेन निराकृतमिति चेत् ? यतो मरणकाले जीव एक एव गत्यन्तरं गच्छति, न च
देहादीनि । तथैव रोगव्याप्तिकाले विषयकषायादिदुर्ध्यानरहितः स्वशुद्धात्मैकसहायो भवति ।
तदपि कथमिति चेत् ? यदि चरमदेहो भवति तर्हि केवलज्ञानादिव्यक्तिरूपं मोक्षं नयति,
अचरमदेहस्य तु संसारस्थितिं स्तोकां कृत्वा देवेन्द्राद्यभ्युदयसुखं दत्वा च पश्चात् पारम्पर्येण
saptatattva-navapadArtha adhikAr [ 123